Mi az istenség?

Mi az az istenség?

Lehet, hogy már találkoztál istenségekkel a pálmalevél-felolvasásod során, vagy egyszerűen csak érdekel, mi a kapcsolat az istenségek és a pálmalevél-olvasások között. Nézzük meg először, mik is valójában az istenségek.

Az istenség szó egyesek számára kissé ijesztő vagy visszatetsző lehet, különösen azoknak, akiknek kevésbé kellemes emlékeik vannak a vallásos neveltetésükből. Másoknak ez a gondolat inspirációt, sőt áhítatot hozhat.

De mi is az az istenség? Mit jelent ez a potenciálisan félrevezető szó?

Minden pálmalevél-felolvasás konkrét, személyre szabott ajánlásokat tartalmaz a bizonyos puják gyakorlására. Ezeket a gyakorlatokat kifejezetten neked írták elő. A Rishi, aki a pálmalevél-próféciádat írta, látta az egyéni szükségleteidet.

A puják a spirituális gyakorlatok egy olyan formája, amely nagyon elterjedt Indiában. Alapvetően a Puja egy formális ima. Célja egy adott istenség energetikai jelenlétének megidézése.

A kis Krishna képe szeretetet, édességet és ártatlan odaadást ébreszt bennünk

Az istenségek mint egyetemes energiák

Az istenség energiájára való megnyílás kulcsfontosságú. Engedjük, hogy a rezgése minden szinten áthassa lényünket. Ennek érdekében a puja fontos része az istenség-jóga gyakorlásának.

Egy tankönyvbe illő puja-gyakorlat során a gyakorló érzi, ahogy a csapongó elméje feloldódik. A megszokott gondolatok, kétségek és álmok helyén az istenség áll. Megtapasztaljuk a tudat ezen konkrét megnyilvánulásának élő jelenlétét.

Képként az istenség az univerzumban létező bizonyos minőségek vagy energiák megszemélyesítése.

Példa lehet erre Ganesha, a szeretett, túlsúlyos, elefántfejű Isten, aki egy egéren lovagol. Ganesha az akadályok elhárítója és a bölcsesség őrzője. Alapvetően hihetetlen lelkesedést és bizalmat képvisel. Olyan tulajdonságokat, amelyek a saját lényegünk ismeretéből fakadnak.

Maga a kép alig több, mint egyfajta tárgy a figyelem fenntartására. Eközben azon mélyebb feladattal foglalkozunk, hogy ráhangolódjunk azon energia érzékelt minőségére, amelyet a kép képvisel.

Egy istenség képéhez könnyebb kapcsolódni, mint egy elvont eszméhez. Az istenség képe az egyetemes energia egy bizonyos ízét vagy frekvenciáját képviseli, amelyre ezen eszköz által nyílunk meg. Könnyű inspirációt meríteni egy vidám, játékos elefántfejű Isten vagy egy lótuszvirágokon ülő, gyönyörű, zöld bőrű nő láttán.

A tudat ezen megnyilvánulásai mind e valóság egy-egy látomását képviselik. Például Tara szemszögéből az együttérzés a valóság lényege, és minden ennek az együttérzésnek a megnyilvánulása. Tripura Sundari szemszögéből a szépség és a tökéletesség a valóság lényege. Minden észlelés ennek a tiszta, transzcendens szépségnek egy-egy modulációja.

A kép önmagában ezért nagyon keveset jelent spirituális gyakorlat, például puja vagy meditáció nélkül. Rá kell hangolódnunk az istenség sajátos minőségére, arra a jelentésre, amellyel ez a kép bír számunkra, hogy átalakítsuk a tudatunkat.

Az istenség mantrája

A valóság absztrakt vagy transzcendens aspektusaihoz egy képen keresztül a legkönnyebb kapcsolódni, mert az elme könnyebbnek találja a képeket, mint az olyan elvont eszméket, amelyekről nincs tapasztalata. Ezzel együtt minden istenséghez kapcsolódik egy Mantra.

A Mantra használata olyan, mintha megpróbálnánk elménk rádióját egy nagyon specifikus rádióállomásra hangolni. Maga a Mantra az istenség energiájának hangzó reprezentációja. Recitálásával lassan elkezdjük ráhangolni az elmét erre a frekvenciára.

Megjegyzés: pusztán a szótagok elmondása nem elég. Mindenképpen segít a jól képzett, csendes és befogadó elme. Fontos a kételyektől mentes, nyitott elme is, és akár az őszinte szeretet érzése, vagy legalább a mély kíváncsiság a folyamat iránt, amelyben részt veszel.

Az istenségek meghaladják az elmét

Az istenség formájában és mantrájában kifejeződő valóság rendkívül finom.

Jellemzően a legtöbb ember elméje tele van aggodalmakkal, félelmekkel, tervekkel és viszonylag énközpontú gondolatokkal. Más szóval, az elménk hajlamos meglehetősen durva lenni.

Az egyetemes energiák finom valóságának érzékelése a legtöbb ember számára gyakorlást igényel. Ez egy kicsit olyan, mintha egy vékony varrótűt próbálnál felvenni 16 unciás bokszkesztyűben. Elméletben lehetséges, mégis az általunk használt eszközök általában túlságosan ügyetlenek a feladathoz.

A gyakorlással azonban a tompa, durva és zaklatott elme elkezd lecsendesedni. Ahogy az elme megnyílik, egyre kevésbé telik meg az önmagunkról szóló gondolatokkal. Ez a csendes tágasság az elmét befogadóbbá és elérhetőbbé is teszi.

Az istenséggel való munka gyakori módja a puja gyakorlása, amelyről többet megtudhatsz ebből a cikkből.

Az elme átalakulása

Amikor eluralkodik rajtunk a düh, az embereket és a világot egy nagyon sajátos módon látjuk. Teljes történeteink vannak, amelyek annyira valóságosnak tűnnek. 20 perccel vagy 1 nappal később, amikor a düh elszáll, érezhetünk örömöt, szomorúságot vagy valamilyen más érzelmet. Észrevetted, hogy a dühös történetek és nézőpontok már nem illenek a képbe? Valami más lépett a helyükre.

Általánosságban a meditációban az énre és az életemre vonatkozó gondolatok szokásos kavargása elkezd lecsendesedni. Az elme megnyugszik (ha türelmesek vagyunk!). Az istenség-jógában vizualizációval és mantrával dolgozunk. Így az elme átitatódik annak az istenségnek az energiájával, akivel dolgozol, és az észlelések hirtelen tisztává válnak. Amit egykor elhomályosítottak és befolyásoltak a súlyos személyes érzelmi elfogultságok, mint a düh stb., azt most áthatja az istenség ragyogása, az általuk képviselt egyetemes energia.

Például jellemzően sok okot találhatunk arra, hogy egy helyzet áldozatának érezzük magunkat. Hozzászokhattunk a korlátok és a küzdelem látásához, és talán nem is veszünk figyelembe más lehetőséget. Egy Ganesha-val való munka időszaka fokozatosan átitathatja az elmét lelkesedéssel, optimizmussal és bizalommal. Végül lehetőséget fogsz látni ott, ahol egykor csak korlátokat láttál, és még hálát is fogsz érezni ezért a helyzetért és általában az életért.

Átalakíthatja az istenség-gyakorlat a karmát?

Igen is, meg nem is. Ez ismét a személyes felelősség kérdése. Néha önmagunkon kívül keressük a segítséget. Reméljük vagy elvárjuk, hogy valamilyen külső erő megváltoztasson minket, és a problémáink feloldódjanak, ám ez nem a sikerhez vezető út.

Ideális esetben az istenség-gyakorlat kapu a személyes korlátaink feladásához. Ez, párosulva az isteni ezen aspektusa jelenlétének felismerésével saját lényünkben, hatalmas változásokat hozhat az önmagunkhoz és a világhoz fűződő viszonyunkban.

Ez nem egy varázslatos csodaszer. Nem teszi az életet ‘könnyűvé’, különösen, ha számodra a ‘könnyű’ azt jelenti, hogy soha nem ér kihívás. Lehetséges, hogy a velünk szemben álló kihívások szintje még növekedni is fog, ahogy teret teremtünk magunkban ahhoz, hogy a tudattalanunk tudatossá váljon.

A pálmalevelek kegyelme

Az istenség-gyakorlat, a puják, mantrák, felajánlások és a tiszteletadás cselekedetei, valamint az általuk előidézett belső változások megkönnyítik a hullámok közötti navigálást. Amikor tanítok, szeretem azt mondani, hogy a hullámvasutazás nem feltétlenül áll le, de a tengeribetegséget leküzdhetjük.

Ezért írnak elő a pálmalevelek orvosságokat. Ezek a pálmalevél-orvosságok nem olyan feladatok, amelyeket ‘muszáj’ megtenned. Lehetőségek arra, hogy réseket nyiss az ‘én’ burkán, hogy az univerzum jóindulatú erői rajtad keresztül működhessenek.

Fontos elmozdulás történik, amikor felhagyunk azzal, hogy az életre fenyegető ‘másik’-ként tekintsünk, magunkra pedig kicsiként a másikhoz képest, és elkezdünk az életre tanítóként, szeretőként, jóindulatú vezetőként tekinteni. Ez az istenség-jóga ajándéka, és ez a pálmalevelek varázsa és kegyelme. Képes megmutatkozni, ha készen állunk megnyílni a gyakorlat előtt.

Nyílj meg, és engedd, hogy ez a kegyelem megtalálja az utat hozzád.

közzétéve: 2022. 08. 01.