Sri Ramana Maharshi elete es tanitasai 1. resz: Az elete

n

nnnn

A nem-dualitas tanitasai es az onvizsgalat gyakorlata napjainkban rendkivul nepszeru. Manapság tucatnyi csak satsangot tartó tanító létezik. Mindenki Sri Ramana Maharshi életéből és tanításaiból merített lelki kutatási stílust népszerűsít.

nnnn

Sri Ramana Maharshi kétségkívül korunk egyik legbefolyásosabb szellemi tanítója. Valójában sokan azt mondanák, hogy minden idők egyik legbefolyásosabb szellemi tanítója.

nnnn

Ezen tanítók közül az egyik legismertebb Sri Mooji Baba. Mooji Papaji tanítványa, aki maga is Sri Ramana közvetlen tanítványa volt.

nnnn

Ki Sri Ramana Maharshi?
Bhagavan Sri Ramana Maharshi Venkataraman Iyer néven született 1879. december 30-án.

nnnn

Üzenete hihetetlenül egyszerű, közvetlen és világos volt. Senki sem becsülheti túl Sri Ramana Maharshi életének és tanításainak fontosságát. A modern kori szellemi keresés szempontjából való relevanciája és fontossága felér a Buddháéval. Mély és mindenekelőtt kivételesen hozzáférhető tanításokat fejtett ki az önvizsgálatról.

nnnn

Ramana élete nagy részében alig szólt egyetlen szót sem. Inkább a bölcsesség közvetlen átadását részesítette előnyben csendes jelenlétén keresztül. Tanítványai azonban feljegyezték azt a keveset, amit mondott. Másolatokat készítettek azokról, amiket írt, és számos könyvet állítottak össze tanításaiból.

nnnnnn

BHAGAVAN RAMANA ELETE

nnnn

Minden beszámoló szerint, beleértve a sajátját is, nagyon hétköznapi gyermek volt. Nem mutatott különösebb lelki hajlamot. Azonban 16 éves korában hirtelen halálfélelem kerítette hatalmába az ifjú Venkataramant.

nnnn

Ez a félelem mély vizsgálódási folyamatot indított el azzal kapcsolatban, ami meghal. Ez a vizsgálódás viszont közvetlen tapasztalati megértéshez vezetett azzal kapcsolatban, ami nem hal meg. Vagyis a szellemmel, a tiszta (feltétel nélküli) “Vagyok”-kal.

nnnn

Az “Én” érzésének ez a tapasztalata Bhagavan Ramana tanításainak központi és egyetlen fókuszává vált.

nnnn

ÉBREDÉSÉRŐL

nnnn

“Egy nap egyedül ültem nagybátyám házának első emeletén. Rendes egészségi állapotban voltam. Ritkán voltam beteg. Mély alvó voltam. … Szóval azon a napon, amikor egyedül ültem ott, semmi baj nem volt az egészségemmel. De hirtelen és kétségbevonhatatlan halálfélelem kerített hatalmába. Úgy éreztem, meg fogok halni.

nnnn

AZ ELSŐ ÖNVIZSGÁLAT

nnnn

Hogy miért érezhettem így, azt most már semmi, amit a testemben éreztem, nem tudja megmagyarázni. Akkor sem tudtam magamnak megmagyarázni. Nem törődtem azonban azzal, hogy megállapítsam, a félelem megalapozott volt-e. Úgy éreztem, “meg fogok halni,” és azonnal elkezdtem gondolkodni azon, mit kellene tennem. Nem érdekelt, hogy orvosokat, időseket vagy akár barátokat kérdezzek meg. Úgy éreztem, magamnak kell megoldanom a problémát azonnal.

nnnn

A halálfélelem sokkja azonnal befelé fordulttá, “introvertálttá” tett.

nnnn

Azt mondtam magamban, vagyis a szavak kimondása nélkül: “Most eljött a halál. Mit jelent ez? Mi az, ami meghal? Ez a test meghal.” Azonnal megrendeztem a halál jelenetét. Kinyújtottam végtagjaimat és merevvé tettem őket, mintha beállt volna a hullamerevség. Holttestet utánoztam, hogy valóságos légkört adjak további vizsgálódásomnak.

nnnn

Visszatartottam a lélegzetem és csukva tartottam a számat, szorosan összeszorítva az ajkaimat, hogy semmi hang ne szökjön ki. Ne hangozzék el az “Én” szó vagy bármely más szó! “Nos hát,” mondtam magamnak, “ez a test meghalt. Mereven elviszik a temetőbe és ott elégetik és hamuvá teszik. De ezzel a test halálával “Én” is meghaltam? A test az “Én”? Ez a test néma és tehetetlenül fekvő. De érzem személyiségem teljes erejét és az “Én” hangját is magamban – a testtől elkülönülve.

nnnn

A KINYILATKOZTATÁS

nnnn

Tehát “Én” szellem vagyok, a testet meghaladó valami. Az anyagi test meghal, de az azt meghaladó szellemet a halál nem érintheti. Ezért én a halhatatlan szellem vagyok.”

nnnn

Mindez nem csupán intellektuális folyamat volt, hanem élő igazságként villant fel előttem, valamit, amelyet azonnal, szinte minden érvelés nélkül érzékeltem. Az “Én” valami nagyon valóságos volt, az egyetlen valóságos dolog abban az állapotban, és az egész tudatos tevékenység, amely a testemmel volt kapcsolatos, arra összpontosult. Az “Én” vagy “önmagam” azóta tartja lenyűgöző erővel a figyelem fókuszát. A halálfélelem egyszer s mindenkorra megszűnt. Az Énbe való elmélyülés attól a pillanattól fogva máig folytatódik. Más gondolatok jöhetnek és mehetnek, mint egy zenész különböző hangjai, de az “Én” folytatódik, mint az alap- vagy alapvető sruti hang, amely kíséri és vegyül az összes többi hanggal.

nnnn

Akár a test beszélt, olvasott vagy bármi mással foglalkozott, én mindig az “Énre” összpontosítottam.”

nnnn

Részlet a következő könyvből: “Ramana Maharshi: Az élete” Gabrielle Ebert tollából

nnnn

nnnn

ÉLET AZ ÉBREDÉS UTÁN

nnnn

Ez a figyelemre méltó élmény életmegváltoztató hatást gyakorolt az ifjú Ramanára. Hat héttel ezt az eseményt követően fogta az utolsó 5 rúpiát, amelyet élete során érintett. Elhagyta szülei otthonát, és elindult egy Arunachala nevű szent hegy keresésére.

nnnn

Amikor megérkezett Arunachalához, abbahagyta a beszédet (és több mint 10 évig nem szólt egyetlen szót sem). Eleinte a hegy lábánál lévő templomokban ült, meditációba merülve.

nnnn

Végül átköltözött a hegy oldalán lévő Virupaksha nevű barlangba. Ott maradt, meditálva körülbelül 20 éven át. Sri Ramana Maharshi élete és tanításai mélyen tükrözik ezt a valóság igazságára való meditációnak való odaadást.

nnnn

“Nézd, ott [Arunachala] áll, mintha érzéketlen lenne. Rejtélyes az, ahogyan hat, minden emberi megértésen túl. Gondtalan gyermekkoromtól Arunachala hatalmasságának fénye ragyogott a tudatomban, de még akkor is, amikor valakitől megtudtam, hogy ez csak Tiruvannamalai, nem értettem a jelentését. Amikor megcsendesítette az elmémet és magához vonzott, és közel kerültem, láttam, hogy ez abszolút csend volt.”

nnnn

– Sri Ramana Maharshi – Arunachaláról

nnnn

Felismervén az ifjú Venkataraman különleges állapotát, számos szádhu kezdett köré gyűlni. Gondoskodtak testi szükségleteiről, miközben ő mély meditatív állapotokban maradta elmerülve. Csendben is mellette ültek, és nagy inspirációt és megértést merítettek csendes jelenlétének mélységéből.

nnnnnn

Ki vagyok én? Nem a test, mert az bomlik; nem az elme, mert az agy a testtel együtt bomlik el; nem a személyiség, sem az érzelmek, mert ezek is eltűnnek a halállal.

nnnn

– Sri Ramana Maharshi

nnnn

Ramana majdnem folyamatosan meditált, anélkül hogy szólt volna körülbelül 10 évig. Ekkorra hírneve terjedni kezdett. Ennek következtében lelki gyakorlók hosszú utakat tesznek meg, hogy időt töltsenek a hallgatag bölcs jelenlétében.

nnnn

Ramana alkalmanként írásban válaszolt kérdésekre. A hallgatag bölcssel folytatott korai kérdés-felelet ülések egyikét rögzítették és “Ki vagyok én?” cím alatt publikálták.

nnnn

Ganapati Muni lelki útmutatásért fordult Sri Ramanához. Az önvizsgálatról szóló tanításokat befogadva, Ganapati mélyen megindult. Ekkor elnevezte a hallgatag bölcset Sri Bhagavan Ramana Maharshinek. Ezt követően ezen a néven vált ismertté.

nnnn

SRI RAMANA ELSŐ SZÓBELI TANÍTÁSA

nnnn

Amikor Ganapati Muni először látogatta meg Sri Ramana barlangjat, kérdést tett fel a tapaszról, a jógi fegyelemről.

nnnn

“Mindent, amit el kellett olvasni, elolvastam. Még a Vedanta Sastrát [a Vedanta szent iratait] is teljesen megértettem. Japa-t végeztem szívem szerint. Mindazonáltal eddig nem értettem meg, mi a tapas. Ezért kerestem menedéket lábadnál. Kérlek, világosíts fel a tapas természetéről.”

nnnn

15 percig Sri Ramana csendesen Ganapati Muni szemébe nézett. Szokásos csendes közvetítéses tanítási stílusa szerint. A zavart Ganapati Muni azonban képtelen volt befogadni a tanítást, és könyörgött Sri Ramanának, hogy segítsen neki tovább.

nnnn

Bhagavan Ramana válaszolt:

nnnn

“Ha valaki megfigyeli, honnan ered az “Én” fogalma, az elme belemerül abba. Ez a tapas. Ha egy mantrát ismételnek, és a figyelmet arra a forrásra irányítják, ahonnan a mantra hangja ered, az elme belemerül abba. Ez a tapas.”

nnnn

Ez volt az első alkalom, hogy Sri Ramana kimondott szavakkal válaszolt egy kérdésre.

nnnn

nhttps://www.youtube.com/watch?v=wkcYAFGjkVUn

nnnn

“Menjetek! Hova mennék? Mindig itt leszek.”

nnnn

– Sri Ramana Maharshi – Saját haláláról beszélve

nnnn

BHAGAVAN SRI RAMANA MAHARSHI HALÁLA

nnnn

Bhagavan Sri Ramana Maharshi 1950. április 14-én halt meg, vagyis hagyta el fizikai testét.

nnnn

Különösen fájdalmas rákban halt meg. Kifejezte, hogy volt némi fájdalom és nehézség a testében. Azonban fizikai élete végéig nyugodt és tiszta maradt.

nnnn

Élete legvégéig darshant adott.

nnnn

SRI BHAGAVAN RAMANA HALÁLA, KÍSÉRŐJÉNEK SZAVAIVAL

nnnn

Volt még egy probléma. A hívők darshant akartak kapni Gurujuktól.

nnnn

Nem akartam haragjukat felkelteni azzal, hogy megtagadom tőlük Gurujuk utolsó darshanjat. Megkértem őket, hogy sorban jöjjenek, és ne tegyenek fel kérdéseket, és ne várjanak bölcsességszavakat Bhagavantól.

nnnn

A darshan délután 5 óráig folytatódott. A hívők nagy számban érkeztek, és bár a rendőrség gyorsan hajtotta előre a sort, visszamentek és újra sorba álltak, sírva és zokogva. Ez egy látvány volt, amely mélyen megérintett engem.

nnnn

Látva a nehézséget, amelyet Bhagavan tapasztalt, egy függönyt húztam és nem engedtem több darshant. O. P. Ramaswani Reddiyar eljött, és megmondtam neki, hogy bejöhet, de visszautasította. Látva, mennyit szenved Bhagavan teste, O. P. Reddiyar megkérte a hívőket, hogy énekeljék az “Aksharamanamalai”-t. Azért tette ezt, mert Bhagavan teste szenvedett, és nem akarta, hogy bárki észrevegye.

nnnn

Bhagavan megmondta nekem, hogy egy Jnaninak nem fontos, hogyan esik le a teste, mert a test-idea már meghalt. Csak a szabad szemnek tűnt úgy, hogy Bhagavan szenved. Valójában nem volt szenvedés, mivel Bhagavanban nem volt dehatma buddhi (az én-vagyok-a-test eszme).

nnnn

AZ UTOLSÓ PILLANATOK

nnnn

Sok párnát helyeztek a feje alá, és ő kinyújtott lábakkal ült. Hirtelen Bhagavan megkérte, hogy padmasana pózba ültessem, és ebben a pózban kiment belőle az utolsó lehelet, és mozdulatlanná vált.

nnnn

Amikor Bhagavan letette a testet, én tartottam a fejét, és Subramanian mellettem állt. Bhagavan arcát néztem, és amikor az alsó áll leesett, tudtam, hogy elhagyta a testet. A kint lévő nők valahogy megérezték, és mellüket verve megpróbáltak bejönni az utolsó darshant megtartani. De a rendőrség megakadályozta. Segítettem átvinni a testet az anya templomának Mandapamjába. Bhagavannak nyújtott szolgálatom ott ért véget.

nnnn

Krishnaswami kísérő

nnnn

ÖSSZEFOGLALÁS
Sri Ramana Maharshi életében és tanításaiban újra és újra egy alázatosság, szolgálat, átlátszó bölcsesség és kegyelem életet látunk.

nnnn

Hadd szolgáljanak ezek a történetek és példák elmélkedési pontokként. Hadd inspiráljanak minket mindannyiunkat arra, hogy ezen a példán élve éljünk. Egy feltétel nélküli odaadás a számunkra elérhető igazság legmélyebb tapasztalati megismerésének.

nnnn

n